Valahol mélyen… majmok vagyunk

Nem lehet mindent újra feltalálni, nem lehet mindent újragondolni,  de van, amikor érdemes.

Amíg gimnazista voltam, úgy tekintettem az egyetemre, mint valami über-alles-re. Hogy ott mindent megtanulnak a szakemberek, ott elhivatott emberek vannak és fantasztikus tudomány birtokában diplomáznak le. Tévedtem. Nagyon nagyot tévedtem. Ötödévesen körbenézve döbbenten figyeltem az évfolyamtársaimat: “Úristen, ez lesz matektanár tanár, aki egy egyenletet se tud normálisan rendezni??? Ez lesz matektanár, akinek egy józan napja se volt az öt év alatt? Ez lesz matektanár, aki irtózik a gyerekektől vagy aki a kérdésemre úgy magyarázza el a képletet, hogy “Azért, mert ezt így szoktuk.?” Kitekintve egy kicsit más felsőoktatási intézményekbe, más szakokra sajnos ugyanezt tapasztaltam. (Arról most nem írok, hogy mennyire nem megfelelő az egyetemek tananyaga, de szerintem az eredményük erről is tanúskodik.) A legtöbb “szakemberben” tehát abszolút nincs elhivatottság, örül, hogy megvan a diplomája és igyekszik elsunnyogni, hogy a gyakorlatban ő se tud többet, mint az, aki világjárással töltötte fiatal éveit. Nem mondom, hogy ennek ellenére nincsenek szakemberek. De vannak, de azok a tudásukat önálló tanulással és főleg sok éves tapasztalattal szerezték, melyben benne volt a jobbítási szándékuk. Jobbítási szándék nélkül viszont csak kiégett, üres robot az eredmény . Ezután a hosszas bevezető után rátérek arra, hogy min is kellene elagyaljunk, hogy ne nyeljük le rágatlanul a “nagytudásúaktól” készen kapott infót. Azt hiszem, minden felelős embernek meg kell értenie a miérteket. Nem magától kell rájöjjön, de értenie kell, különben bármit megetetnek vele.

old-letters-436501_1280

Például van valakinek fogalma róla, hogy miért tanítunk a gyerekeinknek folyóírást? Miért nem írhatnak nyomtatott betűkkel például, mint az amerikai gyerekek? Ilyenkor mindenki agyában jön egy ködösítés, hogy “Az okosok biztos tudják, mit miért csinálnak.” Tényleg? Nos, a folyóírás megtanítása a gyerekeknek azért volt fontos, hogy minimalizálja azon alkalmakat, amikor a gyerek felemeli a tintával töltött lúdtollat a papírról, ezáltal kevesebb esélyt ad a pacának. Aha. Javítsatok ki, ha tévednék, de ma ceruzával tanulnak írni… és később is inkább a golyóstollat preferálják…

Amikor ezt megtudtam, elengedtem a kényszeres görcsölést a füzet felett. Enéh egyedül tanult meg írni, nyomtatott betűket, semmivel sem ír lassabban (sőt), mintha folyóírással írna. Nekem anno kín keserves volt az írástanulás. Örülök, hogy ezt a keservet nem kellett ráerőszakolnom a gyerekemre. (Erről eszembe jut, hogy Hajna, amikor iskolás lett az írásgyakorló füzet egy hónappal később érkezett meg. Amikor megkapták, a tanító néni egyben feladta nekik az egy hónapi anyagot. Sose felejtem el, ahogy órákig kétségbeesetten körmölt, míg végül – amikor már egy pozícióba dermedt a keze – én mondtam, hogy elég volt, jöjjön inkább a feketepont.)

A másik kedvencem a matematikai számolások. Amikor az általános iskolás gyerek tonnaszám körmöli tele a papírokat írásbeli levezetésekkel. “Igen, ez fontos, hogy…. ööö, hogy megtanulja az alapokat.” – mondaná valaki. De miért? “Hát azért, mert alapok nélkül nem lehet építkezni”. Nem tudom, érzitek-e, hogy ez megint egy ködösítés. Vajon nem érti meg a gyerek az alapműveletek mibenlétét, ha nem számol végig legalább 3 évet és 8 füzetnyi anyagot? Akkor igazából miért? Sajnos ez is egy történelmi kérdés. Miért is volt szükséges, hogy még minden izgalmas tudomány bevezetése előtt a gyerekek begyakorolják a számolásokat? Azért mert ez volt az egyetlen esély arra, hogy továbbjussanak a természettudományok terén… amíg nem volt számítógép. 100 évvel ez előtt nem lehetett egy nyamvadt pythagorasz tételt sem alkalmazni, ha valaki nem tudott papíron profin számolni. Most meg? Láttam egyszer egy matematikustól egy előadást, aki arról beszélt, hogy ha az oktatás haladna a korral, és valóban használható tudást szeretne átadni, akkor a gyerekeknek nem négy jegyűt négy jegyűvel kellene szorozgatnia a füzetébe, hanem ki kellene használniuk a számítógép adta lehetőségeket és arra kellene inkább megtanítani őket, hogy hogyan vessék alá a gépet a saját céljaik elérésének.

learn-1996845_1280

Ha számolások helyett algoritmusokat tanulna a felnövő generáció, akkor az összehasonlíthatatlanul megdobná a fejlődést. Ma már szinte minden számítógép alapú… és a számítógép az, amiről alig tanulnak valamit. A NAT szerint a negyedikes informatika követelmény az, hogy tudjon a gyerek a könyvtárban könyvet keresni… számítógép nélkül. Ennyi. Semmi más.

Értem én a konzervatív hozzáállást, nekem sem két nap volt, amíg elfogadtam, hogy lehet, hogy valami nem stimmel azzal a hitrendszerrel, amiben felnőttem. Először csak leültem, hogy értékítélet nélkül végiggondoljam a dolgokat. Például azt, hogy ebben  a felgyorsult világban tényleg folyóírással és gépies számolások levezetésével kellene  felgyorsult gyerekeink idegeit tépni? Az életre neveljük őket ezzel, vagy elidegenítjük őket az élettől? Mert valljuk be, senki sem hiheti azt, hogy majd pont ez visz egy kis lassulást az életükbe. Lassulást a kirándulások, a hosszú vasárnapi ebédek, az esti felolvásások visznek, nem egy olyan tevékenység, ami egyébként is utálatos.

Már én is az írás és olvasásgyakorlás miatt utáltam meg az iskolát, és az egész tanulást. Miközben “A lelkesedés az agy tápoldata“… lenne.

Nagyon sokáig óvtam én is a gyerekeimet a számítógéptől. Kb. három éve lett hozzáférésük egy laptophoz, addig semmilyen elektromos kütyü nem került a kezükbe. Ezzel az életre tanulással értékeltem át, hogy jó-e ez így. Azt azért zárójelben elárulom, hogy gépezés és gépezés között is van különbség. Nálunk semmilyen játék nincs telepítve a gépekre (még), és a neten is csak a Kvízpart szokott szóba jönni. A lányok e-maileznek, fotószerkesztővel “játszanak”(Gimp, Photoshop), Excel táblázatot szerkesztenek, nyelvet tanulnak, google mapset nézegetnek, és újabban powerpointos bemutatókat kreálnak az esti szeánszainkhoz.

Minthogy a család nagyja sokat ül gép előtt, a kicsi is megkívánta a dolgot. Eleinte ellenálltam, és azzal próbáltam leszerelni, hogy amíg nem tud olvasni, addig nincs mit keressen a gép előtt. De nagyon tepert a kisöreg, és én is átgondoltam ezt a dolgot. Vajon miért ne engedném hogy mondjuk a Paint-ben rajzoljon naponta fix ideig, ha tudom azt, hogy neki az utánzás a tanulás, és gyakorlatilag mást sem lát, csak azt, hogy mindenki gép előtt ül fél délelőtt? Vagy hogy a finommotorikája ez által is fejlődik, csak a mai modern (pfúj) eszközök segítségével? (Nem várt hatása pedig, hogy egyre több betűt ismer). Amikor anno a lányoknak az egyik óvónénije azt mondta, hogy a Paint az hasznos az óvódásnak, akkor ezt még egy eretnek gondolatnak tartottam. Most meg saját magamnak sem tudtam ellenérvet felhozni. Na ilyen az, amikor a kész infó beeszi magát a fejedbe alapvetésként (lsd- Vekerdy gondolatait a gyerek és a gép kapcsolatáról) )és te magad se tudod már miért is van az úgy.

IMG_20171227_122132
Regő, a Paint és a betűk
Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: