Isten veled, GYES-betegség! 2.

Amikor valakinek elárulom, hogy otthon vagyok a gyerekkel 12 éve, mindig az az első kérdés, hogy mikor megyek vissza dolgozni, mert ő ezt nem bírná. Nos…

Mint már írtam, a nagy hozzáállásbeli változást követően jött a gyakorlati rész. A probléma azonosítása után a feladat adott volt: a jutalomközpont ingerlése harmadik fél bevonása nélkül… 😁

Nekem nagy nehézséget okozott, hogy elvárás nélkül is teljesítsek.

Ebben hozta az első nagy áttörést FlyLady. Nem tudom a nő igazi nevét, de egy életre a szívembe zártam (főleg a fürdőköpenyes képe tetszik a kávéval a kezében 😁). Ez a kedves hölgy pontosan olyan kaotikusan éldegélte az életét, mint én. És szerencsére pontosan annyit lelkizett a dolgok felett, mint én. Így adódhatott, hogy feltárta magában azokat a dolgokat, amik ilyenné tették és nem okok gyökerét kutatta (mint a pszichomókusok), hanem megoldásokat keresett a problémára. Kidolgozta magának, hogyan másszon ki a káoszból és miután neki sikerült, megosztotta ezt a nagyvilággal. A célterülete a háziasszonyi teendők voltak,de ő maga is elismeri, hogy a környezet a lélek kivetülése és FORDÍTVA (és itt most nem az ötgyetekes játszódélután utáni hadiállapotokra gondolok 😊).

Felépítetett velem, az addigi folyton jelenlévő külső kényszer helyett egy belső-kényszer-rendszert. Nem mondom, hogy pikk-pakk ment, de kitartó voltam. Mivel tényleg tisztában volt a mozgatóimmal, fontos pont volt nála, hogy minden nap szánjak arra is időt, hogy kikapcsolódjak. A tanácsai aranyat értek. Van olyan, aki nem érti mit esznek annyian FlyLadyn, de azok azért nem értik, mert ők nem ilyen típusú emberek. Eszembe is jut rögtön egy anyuka, aki vállát vonogatva mondta, hogy nem érti, miért kell külön pontba szedni, hogy kitörölöm a mosogatót, amikor ő mindig kitörli. Na, ő máris ugorhatott volna a következő pontra: az önmaga megítélésére.

Halljátok azt a kis hangot a fejetekben, ami ítélkezik felettetek, esetleg elismerően bólogat avagy száját csettintve csóválja a fejét, ha tesztek valamit? Jó hírem van! Az a hang is ti vagytok, és ha soha nem bólogat elismerően és mindig csak a fejét csóválja, azon csak és kizárólag TI tudtok változtatni. Persze nem egyszerű, hogy a viharba’ lenne az, de lehet.

Évekkel ez előtt olvastam a Szuperérzékeny gyermekek című könyvet, és akkor nyílt fel a szemem, amikor azt írta, hogy a gyerek mellett nem szabad kritizálni másokat, mert ő ezt beépíti magának belső hanggá, és önmaga megítélésénél ez a hang lesz a mérvadó. Erre a gondolatra hónapokig ráültem és rájöttem, hogy ezt a hangot lehet hangolni. Mert hogy pontosan olyan hozzáállása van a hangnak magamhoz, mint ahogyan én hozzáállok a többi emberhez.

Ha én szeretettel, elfogadóan tekintek a többi emberre, elismerően gondolok a teljesítményükre és eszembe se jut, hogy a hibát keressem benne (tény, hogy kemény önfegyelem és sok-sok gyakorlás kérdése ez azok számára, akik eddig szőrszálhasogatók voltak), akkor észrevétlenül megváltozik a Hang is, amely önmagunkat ítéli meg. Egyszer csak elkezd “dicsérni”. Én ezen mentem keresztül és nekem ez működött. Persze nem azonnal és nem könnyedén, de most vagy akarunk valamit, vagy nem. Én akartam, hogy ne kelljen azért elmenjek dolgozni, hogy valami nem releváns személy elismerje az értékeimet.

A harmadik a célfüzet.  Amíg csak úgy gondolsz a vágyaidra, hogy “jó lenne”, “tervezem”, “majd egyszer”, addig nem fog történni SEMMI és te se fogod azt érezni, hogy haladsz valamerre, hiszen senki nem mondja meg egy GYES-en lévő anyának, hogy mit kell elérjen ahhoz, hogy az önbizalmával ne legyenek gondok. De ha te egy tiszta pillanatodban leülsz és leírod, hová szeretnél eljutni 1, 2, 5 vagy 10 év múlva, akkor elkezdesz tenni azért, hogy azok a dolgok megvalósuljanak. Mondok példát. Egy ideig az volt a lemezem, hogy “fogyózni kéne” Egy szép napon azonban leírtam: fél év múlva elérem azt a súlyt, amilyen súllyal leérettségiztem.  Ezután már, hogy ez megfogalmazódott, nem is kellett fél év. Nem az adott önbizalmat, hogy lefogytam, hanem az, hogy MEGCSINÁLTAM!!! Ugyanilyen volt a “eljutok oda, hogy szótár nélkül értőn olvasom az angol szöveget”. Igazából nem vett ez el sok időt, mert csak annyit tettem, hogy minden szoptatás alatt kizárólag angol nyelven olvastam és használtam az ANKI-t (szókártya tanuló program). Egy év múlva már magam írtam angolul a gyerekek év végi beszámolóját, és napi szinten olvastam angolul cikkeket. És csak annyi kellett, hogy megfogalmazzak konkrétan, hogy EZT AKAROM és onnantól kezdve a passzív időim nem szálltak el az éterbe, hanem azokban az 5-10-20 percekben haladtam valamerre, ami megintcsak segített az önbizalmam növelésében.

Azt hiszem, ez a három fő dolog volt felelős azért, hogy végül már nem érzem azt, hogy “megőrülök otthon”  ,” Adjatok valami felnőtteknek való feladatot!” És ezért mertem bevállalni, hogy otthon maradok a gyerekeimmel úgy, hogy ettől nem kattanok be.

20170828_113828

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: