Isten veled, GYES-betegség! 1.

Aki valami univerzális pirulát vár erre a kórra, az csalódni fog. Nincs gyógyszerjavaslatom, ellenben el tudom mesélni az én küzdelmeimet és – mostanra tán kijelenthetem – győzelmemet efölött a vitatott állapot fölött.

Amikor az ember esze ébredésétől kezdve mindig eljár valahová, ahol megmondják neki pontosan, hogy mit kell csinálni, akkurátusan körvonalazzák, hogy mitől “jó” vagy “rossz” az egyén, mit kell teljesitsen, hogy megdicsérjék, majd pedig jutalmazzák, ha jól teljesít és büntetik ha rosszul… akkor nagy pofáncsapás hirtelen a földön találni magunkat, ahol se korlát, se kapaszkodó,  se elismerés, büntetés viszont annál több…

Mit is értek ez alatt? Amikor valaki közel húsz év közoktatás és x év munkábajárást követően hirtelen nem kell menjen sehová, már az is egy sokk. Hiszen még sose volt ilyen, azt a pár hét gyorsan elszálló szabadságot leszámítva. De az az igazi sokk, hogy innentől kezdve sem anyagilag sem erkölcsileg nem járnak a csillagos ötösök meg a hátbaveregetések. A jutalom elmaradását pedig – a kutatások szerint – az agy büntetésként érzékeli. Tehát ha nem fizetnek annyit, nem dicsérnek annyit, nem jön annyi pozitív visszacsatolás, mint korábban, akkor úgy érzékeli az ember, hogy büntetésben részesül. Arról nem is beszélve, hogy a gyerekneveléshez mindenki jobban ért, tehát te sose lehetsz jó. Van, aki kényszeresen abba kapaszkodik, hogy a gyereke teljesítményével villog… mintha az ő érdeme lenne, hogy 9 hónaposan jár, másfél évesen beszél és 2 évesen már 18 kg. Nem, nem ez az ő nagy érdeme. Az ő érdeme az, hogy talált valamit, amibe belekapaszkodat, nem engedte el magát és még mindig kitartóan gondoskodik arról a kis vakarcsról, akit ennyi idő alatt már meg is utálhatott volna mindazért, amit vele tett.

20170930_193118

Én is az egyetemről mentem szülni, nekem sem volt láblógatós időszakom, így engem is lenyomott, hol kevésbé hol jobban, ez az áldatlan helyzet. Megközelítőleg 6 évig szenvedtem attól, hogy nem jön az instant jutalom. A gyereket – ha reális vagy – nem te tanítod meg járni és beszélni és az anyagcseréjéert sem te felelsz. A kihívások – amikben bőven van részed – megoldása nem jár prémiummal, vagy főnököd sokat sejtető, elismerő bólintásával. Te, aki hozzászoktál – mert hozzászoktattak – hogy folyton visszajelzéseket kapsz arról, milyen vagy szembetalálod magad ÖNMAGADDAL.

Persze én is sok ehhez hasonló sületlen blogposztot, pszichológiai szakcikket olvastam a témáról, értettem, felfogtam, hogy mi a bibi, de semmi sem változott. Voltak kevésbé ramaty és ramatyabb időszakaim. Állandóan az járt a fejemben, hogyan kellene hozzáálljak ehhez az egészhez, hogy jó legyen. Aztàn, mint minden fejlődési ugrás, ez is egy pillanat alatt ért meg és változtatott az életemen.

Egy ilyen magam alatti időszakban – éppen 4 évvel ez előtt, ültünk kint a férjemmel a hintaágyon . Sose felejtem el. Egyszer csak elkezdte kiparodizálni a lényegét annak, amit csinálok ilyenkor, ha elkap az akut GYES-kór. Akkora igazságokat sűrített a monológjába és azt olyan kristálytisztán tette, hogy elkezdtem nevetni. Nem is bírtam abbahagyni. Kacagtam, kacagtam… saját magamon. Abban a pillanatban érett meg bennem az a sok agyalás a témáról. Összeállt és a szívemig hatolt. Ettől számítom azt, hogy elmúlt a “betegség” intenzív szakasza. Mintha felnyílt volna a szemem.

Ekkortól vettem komolyan a Célfüzetet, FlyLady-t, és legfőképp magamat.

Most látom azonban, hogy elszaladt az idő, máris mennyit írtam és talán jobb is, ha ezeknek külön posztot szentelek, mert megérdemlik. Jövő héten ezekkel folytatom!

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: