Oktatási rendszerek té és tova

Nem vagyok felületes. Amikor oktatási formát váltottunk, elég alaposan beleástam magam az “iskola” témába. Hol milyen, előnyök, hátrányok.

Példázza egy saját tapasztalat a sikeresebb és a kevésbé sikeres közötti alapvető különbséget ( szándékosan nem írom úgy, hogy nyugat- és kelet-európai). Ismeritek a Duolingo internetes nyelvtanuló oldalt?  Nagyon klassz, próbáljátok ki! Egy hátránya, hogy magyar nyelvről csak angolt lehet tanulni. De ha angolul már tudsz, kinyílik a nagyvilág.

Nos, én ezzel már végigmentem az angolon, majd spanyolul, németül és hollandul tanultam,  és most nyomom a románt. A román oktatási rendszerről azt kell tudni, hogy kísértetiesen hasonlít a magyarra. A másik fontos info még, hogy a tanulandó nyelv feladatait nyilván az adott nemzetiségű önkéntesek állítják össze. Ennyi előzmény után elmesélem a tapasztalataimat.

Míg a nyugat-európai nyelvek tanulásakor könnyen sikerélményt adó, lényegre törő feladatokat ad a program, átfogó, biztos tudást adó szókészletet örökít át és a javításnál is elnéző, addig a román igyekszik beugratós teszteket adni, fél szótárat belesűríti egy leckébe, váratlanul ismeretlen szavakat tesz be, igealakokon és prepozíciókon lovagol és egyetlen betű elgépelését se nézi el. A kontraszt nagyon élesen érződik.

Szerintetek melyiket tanultam szívesebben? A nyugati nyelveket tudtam használni a gyakorlatban, a román arra volt elég, hogy villoghassak az olyan szavakkal, mint vízvezetékszerelő vagy ökör és annak többesszáma. Használni azonban nem tudom a nyelvet.

Egyszer olvastam egy anyuka blogját – bocsátassék meg, de nem tudom hol – akinek a gyereke minden évben a világ más országában járt iskolába. A család egyébként magyar. Ez az anyuka írta, hogy egy hatalmas különbséget lát a magyar és a többi – általa megismert rendszer – között, mégpedig azt, hogy sehol eddig nem azt keresték, hogy mit nem tud a gyereke, hanem mindenhol azon voltak, hogy előhívják belőle azt, amit tud. Éppen ezért nem is büntették a nemtudást sehol. A feketepont intézménye, és amit az jelképez ismeretlen a világ legtöbb országában.

Én magam a holland oktatási rendszerbe ástam bele magam ( egy időben úgy volt, oda megyünk ). Ott egyáltalán nincs házi feladat, nincs osztályzás sem. Az év végi teszt pusztán a TANÁR EREDMÉNYESSÉGÉT hivatott felmérni és nem a gyerek szellemi képességeit, vagy ahogy otthon mondják “szorgalmát”. Hollandiában nemigen kell igazolásokkal alátámasztani a betegséget, ugyanis nem jellemző, hogy a gyerekek lógjanak… SZERETNEK ISKOLÁBA JÁRNI. Két évfolyam van egy osztályban, így tudnak egymásnak segíteni, ha esetleg előző évben gyengébb volt, be tudja pótolni, ha a fiatalabb jobb, előre tud haladni. Nincsen egyenolvasókönyv, mindenki olyan könyvet vesz le a polcról, ami őt érdekli és a szintjéhez való. Maguk választják meg, mit akarnak tanulni. A gyerekek között nincs verseny – gondolom az osztályzás hiányából fakadóan. Nem szégyen nem tudni valamit, nem nevetik ki egymást, ezért szívesen szerepelnek.

back-to-school-2629361_1280

Más kultúra, ugye? Bizonyosan nem lehetne egy csapásra bevezetni nálunk… mert a legtöbben – mivel csak ezt ismerik – ezt gondolják jónak.

Pedig a holland gazdaság is dübörög… nemcsak a magyar…

Hálás vagyok, hogy Magyarországon lettek iskolások a gyerekeim. Ahogy szétnézek, nehezen találnék szarabbat. Ez azért jó, mert így volt elég nyomós okom, hogy kiszálljak. Egy holland vagy egy angol iskolából nem biztos hogy kiléptünk volna, mivel nem érte volna el az ingerküszöbömet.

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: