Járt utat a járatlanért 2.

Mindenki tökéletes anya akar lenni. Vagy legalábbis minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy gyerekeinek a legjobb legyen. A különbség pusztán abban van, hogy kinek mi az a bizonyos “legjobb”. Van, aki biztos szakmát szeretne adni, van aki anyagi javakat, aztán vannak azok, akik egészséges pszichét és harmonikus, kiegyensúlyozott személyiséget. Ennek útja-módja pedig már igazán csak a szülőtől és legfőképp a gyerek személyiségétől függ.

Az én művészlelkű (és kezű), szuperérzékeny, introvertált, elvont másodszülöttemnek nagyon nem tett jót az iskola. Nem evett, véresre vakarta az ujjait, agresszívvá vált és látványosan szenvedett egy érzéketlen, autokrata, szeretethiányos, kisebbrendűségi komplexusokkal küzdő tanerő terrorja alatt. Persze nem az én gyerekem volt az egyetlen szenvedő alany, de a tősgyökeres falusiak már tudták, hogy ők húznák a rövidebbet, ha bármit is lépnének, így hát elnézték hogy bepisil a gyerek, mert a szünetre nem engedi ki a tanító néni, elnézték, hogy az elsős gyereknek napközi után még este 9-ig tanulni kell, ha teljesíteni akar, elnézték, hogy több gyerek is idegi alapon lett asztmás, ekcémás, fejfájós… Hát én nem voltam ilyen elnéző. Az igazgatónőhöz fordultam, aki csak széttárta a karját és vígasztalásul biztosított, hogy az ominózus tanítónőnek igen jók az eredményei. Hogy miben eredményes, arra nem tért ki. Itt jött el a pont a magántanulóvá válásra. Kérvényeztem, azonnal megkaptuk, Hajna többé nem ment iskolába. Otthon tanultunk együtt a félévi vizsgákra. A gyerek kivirult. Napi 2 óra munkával ugyanott tartottunk, mint a többiek az iskolában. Akkor még minden munkafüzetet szorgosan töltögettünk.

Közben Enéhnél már nem volt kérdés a magántanulóság, ő már úgy kezdte az iskolát. Nem gondolkodtunk azon, hogy meddig, úgy voltunk vele, hogy addig, amíg mindenkinek jó.

A féléves vizsgákra készültünk a két lánnyal ( Réka közben osztályelsőként szín kitűnő bizonyítvánnyal nyomult az iskolában), amikor megváltoztatták a törvényt és a gyámhivatalt is belevonták a magántanulóvá nyilvánításba… Ekkor röppent fel a hír, hogy van más megoldás, és miután Hajnát minden egyes vizsgán szarrá szívatta az ex-tanító nénije, nem gondolkodtunk sokat és mi is beiratkoztunk egy amerikai székhelyű iskolába, megszabadulva ezzel a vizsgázás nyűgétől.

Sőt! Réka – akinek a tanító nénije a szülői értekezleten azt találta mondani, hogy azért kell nyelvtani szabályokat magolni, hogy felsőben még többet tudjanak magolni a gyerekek – szintén lelépett a járt útról és csatlakozott a kis otthontanuló csapatunkhoz. Ez volt 2015 januárjában. A hivatal, az iskola és minden hatóság rendben találta ezt, a gyerekek továbbra is bejártak az iskolába művészeti oktatásra és nagyjából 2 évig béke és vidámság volt.

Másik szálon megszületett a negyedik gyerekem, aki ugyan teljesen hivatalosan és legálisan született otthon, – mert ugye korábbi három kórházi tapasztalatom sokkoló volt – mégis el kellett szenvedjük a védőnő és a gyerekorvos megalázó viselkedését, ami után orvost váltottam és nem mentem többet védőnőhöz. Akkor még megtehettem, ez nem volt közveszélyes dolog.

family-1466260_1280

Az események akkor gyorsultak fel, amikor az ötödik gyerekkel várandósan se mentem a védőnőhöz. Egy szép napon beállított a gyerekjólét – mondván, hogy valaki jelentett!!! – és meggyanúsítottak, hogy születendő kisbabámtól biztos törvénytelen eszközökkel akarok megszabadulni, azért nem jelentettem be a terhességet a védőnőnek. Szépen elmagyaráztam, hogy ilyenről nincsen szó, és bemutattam a gondozásról készült irataimat. Úgy tűnt, megértettek,de mégse. Innentől kezdve rendszeresen hívogattak, megpróbáltak megijeszteni, úgyhogy férjem rövid úton elküldte őket melegebb éghajlatra. Talán nem kellett volna, de már nem fog kiderülni, hogy mi lett volna ha. Amikor Göncöl megszületett azzal kb. egy időben talált a jegyző – aki folyamatosan próbált addig sikertelenül megfúrni minket, mert “Mi lenne, ha mindenki ezt csinálná?!” – egy olyan iskolaigazgatót, aki a törvénytelenségtől sem riadt vissza, és önkényesen beírt minket az iskolájának diákjai közé. Innentől kezdve meg voltak számlálva a napjaink. Már a magántanulóságot se engedték. Két út állt előttünk: vagy vissza az iskolába, vagy külföld. Ha már belekóstolt az ember a jóba, és tudja mit veszíthet, nehezen adja fel. Így voltunk mi a finn tanulási mintával… A külföld az előző évi utazgatásaink miatt került látószögbe, előtte SOHA nem gondoltam arra, hogy máshol éljek. Mégis, előbb meg akartam oldani a problémát, nem akartam menekülni, de amikor az új gyerekvédelmi törvény – mely szerint súlyosan veszélyeztetem a gyerekem, ha nem viszem védőnőhöz – hatályba lépett, és én hiába könyörögtem a felsőbb szerveknek, hogy bárki más csak a körzeti ne, akkor bezáródott a kör. Menni kell. Az iskolai hiányzások miatt lehetőleg azonnal. Így adódott, hogy 4 hónapos gyerekkel és 4 másikkal egy fagyos éjszakán elindultunk a nagyvilágba. Nem tudtuk, miből élünk, nem tudtuk hol fogunk lakni, csak azt éreztük, meg kell tennünk, mert ez a helyes. A gyerekeinkért. Saját lelkiismeretünkért.

Aztán elvették az összes családtámogatást, mert nem élünk Magyarországon. Nem baj, megleszünk valahogy, csak hagyjanak békén.

De nem. Akárhányszor együttműködtem velük, azt valamiért ellenem fordították. Számukra az együttműködés szó azt takarja, hogy kérdés nélkül azt csinálom, amit mondanak. Most is… én hülye, jóhiszeműen kiadtam a levelezési címünket. Most arra használják, hogy bírságokkal fenyegessenek, megfélemlítsenek. Védelembe akarják venni a gyerekeket a sajátos nevelési stílusunk miatt. Így is, hogy nem vagyunk ott, (a leveleket ide Romániába címzik). És így is, hogy semmi rosszat nem tudnak ránk bizonyítani.

Rendőrséget küldtek ránk, amikor hazamentünk egy hétre. Nem merünk többé hazamenni. (Ilyen lehetett az ’56-os disszidenseknek)

soldier-1682561_1280

Vajon tényleg a gyermekek mindenek felett álló érdekeit képviseli a Gyámhivatal…? Vagy egy diktatórikus rendőrállam hatalmát fitoktatja?

Vajon nem veszélyesebb-e egy gyerekre az, hogy négy évig nyomorgatja egy sérült lelkű tanerő, mint hogy a szülei jószándékú lépéseiből adódóan esetleg nem lesz neki 18 évesen magyar érettségije?! Vagy nem-e veszélyesebb a családra az, ha egy gyerektelen vénlány az újszülött csecsemő halálával ijesztgeti a szülőket, mint az, hogy a szülők ne adj’ Isten csak a gyerekorvostól tájékozódnak ötödik gyermekük egészséges fejlődésével kapcsolatban és nem kíváncsiak a fent említett perszóna jótanácsaira?!

Eszembe jut Polgár apuka, a világbajnok sakkozó lányok édesapja. Tudtátok, hogy rájuk is rájuk küldték a rendőrséget? Mert mi az, hogy ők másképp csinálják. Ma már ők hazánk csillagai és mélyen hallgat ez a bizonyos haza arról, hogy annak idején hogy megkeserítette az életüket és akadályozta azt, amire most oly’ büszkék…

Nem csüggedek, jó itt. Motivál a nincstelenség, motivál a kalandvágy. Ha otthon maradunk, mindazokat, amiket most meglépünk, nem mertük volna. Most már nincs mit vesztenünk, elképesztő ötleteim vannak a jövőnkre nézve… Itt szeretnek és elfogadnak olyannak, amilyenek vagyunk. EZ A SZABADSÁG ÍZE! És a Jóisten velünk van. Minden pillanatban érzem ❤

divine-light-1296353_1280

Reklámok

3 thoughts on “Járt utat a járatlanért 2.

Add yours

  1. Biztosan nem ez a teljes történet, mert így kicsit ijesztő. Lehetnek olyanok, akik a gyerekek veszélyeztetésének gondolják azt is, hogy nekivágtatok a bizonytalanságnak ennyi gyerekkel..Akik nem ismernek nem tudhatják, hogyan boldogultok, a társadalomba más területen hogyan tudtok beilleszkedni.

    Kedvelik 1 személy

  2. Nem, Ildikó! Éppen ez a baj, hogy a végtelenül naiv nép még mindig azt hiszi, hogy az állam értünk van, a mi érdekünkben teszi azt, amit. De erről szó nincsen!

    Ebbe mindenki nagyon mélyen gondoljon bele és tudatosítsa magában!!!

    Azon az alapon, amivel te érvelsz, bárkivel meg lehet tenni bármit, pusztán az ő vagy a gyerekei “érdekében”. A német nép érdekében kellett a zsidókat is irtani, mert ők alsóbb rendű faj és veszélyt jelentenének a nem zsidókra. A heterók érdekében kell betiltani a meleg kapcsolatokat, mert közízlést sértenek és rossz hatással vannak a gyerekekre. A beteg érdekében kell levágni a lábát, kivenni a méhét, belenyomni a kemót, mert különben meghal. Kár, hogy így gyorsabban, vagy nyomorultabban, amúgy biztos tényleg jó. Kizárólag a mi egészségünk érdekében kell beadni a kötelező oltásokat is, ugye.
    Elgondolkodott-e már valaha valaki azon, hogy ha állambácsi ennyire a szívén viseli a mi egészségünket, akkor miért is tart ott a magyar egészségügy, ahol? Ébresztő, könyörgöm!!
    Itt évek óta szépen következetesen nyirbálják a személyiségi jogokat és az emberek simán benyelik, hogy az a mi érdekünkben van. Egy nagy frászt!
    Egy napon egy gyönyörű, totalitariánus diktatúrában fogunk ébredni, ahol a hatalom dönt a legszemélyesebb magánügyeidről is és ha netán nem tetszik, letiltják a beléd ültetett csipedet, amit önként és dalolva adattál be magadnak, hogy az mennyire jó NEKED, és a letiltástól fogva nem lesz egy filléred sem, készpénz már nem lesz forgalomban, és szépen felfordulsz az árokparton. A saját érdekedben.

    Mert hagytuk, hogy így legyen.

    Ideje ráébredni erre és kezünkbe venni a saját és gyerekeink élete feletti irányítást, mert nagyon csúnya világ lesz itt hamarosan.

    Kedvelik 1 személy

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: