Öttel könnyebb, mint kettővel

Na ma sorozatban élhetem át a dejavut. Milyen rég is volt, amikor a lányok kicsik voltak… A két nagy között 16 hónap van, a középső és a kicsi között 2 év. Mai szemmel ez horror 😅

Ma itt maradtam egész napra egyedül a 3,5 évessel meg a 8 hónapossal. Megint csak minden tiszteletem azoké az anyukáké, aki nem állnak le az első gyereknél azért, mert besokalltak. Bevallom, ha Regő lett volna az első gyerekem, akkor én is ezen anyukák népes táborát erősíteném. Így azonban, hogy volt előtte már három, akik csak részben ordították végig a csecsemőkorukat, így volt reményem arra, hogy lehet ez még jobb is ☺

A reggel úgy kezdődött, hogy szoptattam, amikor Regő kipattanó csipáit követően elkezdett az apja után vérnyogni. Apa nincs, dolgozik. Jó, akkor velem akar kakilni. Király! Egyik kezemben a kómás kicsivel felrángattam Regőre s pólóját, és irány a budi. Fél kézzel ráemeltem, leemeltem és kitöröltem. Nagyszerű, jöhet a reggeli. Tegnap előre legyártottam a tejberizst. Még jó, ugyanis ma tükörtojást óhajt a fiatalúr. Ki is volt az a barom, aki pár éve három kedvesen mosolygó kislány anyukájaként olyan kijelentést tett, hogy náluk nincs olyan, hogy ezt nem kéri és akkor mást kap a gyerek??? Csírájában folytanám el az ilyeneknek az ítélkezési hajlamát! 😊 Igen drága, sütöm a tojást. Addig a kicsit kipeckelem az etetőszékben és eléhalmozom a konyhában található szűrőket, krumplinyomókat, műanyag dörzsit. Kész a tükörtojás, de nekem sürgősen klotyóra kell mennem. Mérlegelek. Ha itthagyom Göncölt, kicsúszhat az etetőszékből alul. OK, viszem magammal. Ezt a részt nem részletezem. Amikor visszaérek, látom, hogy Regő bambán nézi a tojást. – Anya, fáj a fejem! – Akkor igyál! – Iszik. Továbbra is csak gusztálgatja a tojásokat. – Nem kéred? – Inkább nem. – vacillálok, hogy aggódjak vagy kiverjem a balhét. Az a bizonyos három lányos anyuka erre is tenne egy epés megjegyzést, hogy hagyom, hogy a gyerek szórakozzon velem…

Ok, ezúttal nem balhézok, csak ezt a napot éljük túl! Ebédfőzésről nem álmodok, felmegyek szoptatni ( és altatni) hátha ez a döcögő nyígás legalább abbamarad. Valóban Göncöl szinte azonnal behunyja a szemét, már éppen kifújnám magam, amikor Regőnek feltűnik, hogy hol vannak a csajok. Pontosabban az tűnik fel, hogy nincsenek. – Strandra mentek – felelem a tőlem telhető legnagyobb nyugalommal, bár tudom, hogy ezután mi következik… Végeláthatatlan nyafogás, sírás, ordítás… “én is akartam menni!”, “hol van apa?”, ” Engem is vigyenek!” “Apa jöjjön haza!” “Miért, miért, miért?” Egy órán keresztül sírt, földön fetrengett, ordított, kérdőre vont, míg végül bealudt.

Most mindkettő alszik, én meg erőt gyűjtök a folytatáshoz…

Az a három lányos anyuka azt mondta, akinek nem könnyű a gyerekkel, az rosszul csinálja. Hogy vágnám szájon ezért… Persze azóta született neki két fia, így már senki felett nem ítélkezik s még ha tanácsot kérnek is tőle, csak hümmög, hogy minden gyerek más.

20170706_112312

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: