Valamit valamiért

Tényleg mesébe illő a mi ide találásunk és az, ami itt fogadott bennünket, de azért mindennek megvan az ára. Nekem ez az ár nem drága, mert készültem erre, de valószínűsítem, hogy sokan inkább kifutnának a világból, minthogy ezt megfizessék.

Mire gondolok? Például arra, hogy nincsen folyóvíz. Nincsen fürdő, ezekből következően nincsen WC és a mosást is teljes egészében emberi erőből oldom meg. Mosogatógépem eddig sem volt, bár Brüsszelben belekóstoltam, milyen élet várna rám, ha beruháznék egyre. Állítólag gazdaságos, amit nem is kétlek, mégis ódzkodok tőle. Ez nem elv, ez az én hülyeségem. Úgy szeretem látni, érezni, hogy a piszkos tányérból a kezem nyomán lesz tiszta…

Most ugyanez az érzés kerített hatalmába, ahogyan a ruháinkat mosom. Felhúzom a vizet a kútból egy vödörrel, felviszem a házba, ráteszem a sparherdre, ahol megmelegszik. Kiöntöm egy tálba, amibe mosószódát teszek – bár folyamatban van épp a hamulúg főzése is – és végigmosom a kezemmel, felfedezem rajta a foltokat, a szakadásokat, megérintem minden négyzetcentiméterét. A másik tálba ecetesvízzel öblítem a már kimosott ruhát. Először sokat agyaltam azon, hogy hogyan lehet kézzel globálisan kimosni a ruhákat. Mert tudom, hogy kell foltot mosni, de az egészet nem dörzsölhetem végig (főleg, hogy az első alkalommal már sebesre sikáltam a kezem). Végül ahogy a tálba nyúltam a beáztatott ruhákhoz, jött magától, mintha mindig is ezt csináltam volna… és előttem volt nagyanyám… a gyerek sokat tanul már csak abból is, hogy figyel. Úgy tűnik, ezt ellestem, de a tudatomban nem volt benne.

Amikor végzek, kiteregetek és lehordom a szennyvizet. Így, hogy én vagyok a szivattyú és a szennyvízelvezető is, döbbentem látom, hogy eme nagy vízzel való takarékoskodás mellett is legkevesebb 100 liter víz fogy egy nap. Ugye még ott van a mosogatás, a főzés és a fürdés is. Nem kicsi a nagycsalád az már biztos. Azért bevallom, hogy a mosható pelus ott figyel a szekrényben, mert erre egyelőre nem érzek kapacitást. Vajon hogy csinálták eleink 8-10 gyerekkel? Biztos nem írogattak blogot, ellenben az ősi Facebookon valószínűleg mind ott nyomult, hisz mindenkiről tudtak mindent. Most sincs ez másképp. A falu apraja nagyja már tudni véli, melyik házat vesszük meg.

Mi persze nem gondolkodunk házvásárlásban, mi tapasztalatot gyűjtünk. Tanulunk.

Főleg a gyerekek. A bivaly-, tehén és lógondozásból veszik ki a részüket a helyi gazdánál. Szerencsére a gazdának is van négy gyermeke, akik hasonlóan „életiskolások”, mondhatom azt is, hogy iskolatársak – átvitt és valós értelemben is. Végre van nekik megfelelő társaságuk, akikkel jól érzik magukat. Két család és már is összeállt kilenc hasonló korú gyerek. Álmomban sem gondoltam volna amikor elindultunk, hogy ilyen tökéletes helyre vezet a Sors.

Photo0131

A táj gyönyörű, nekem, alföldi szemmel is. Mindenki segítőkész, barátságos, megosztja velünk a „kenyerét” is. Ezt otthon sose tapasztaltam. Maximum sajnáltak, de hogy segítsenek, arról soha szó nem volt. Itt kaptunk mindent, amit otthon kellett hagynunk. Üzletben semmilyen eszközt vagy bútort nem kellett megvenni.

Ráadásul most már, hogy még a nap is kisütött, azt kell mondjam, mindent megér, hogy itt lehetek.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: