Keresés

Amióta szembesültünk azzal, hogy semmi sem olyan egyszerű, azóta folyton Coelho Az alkimista című regénye jár a fejemben. Valahogy úgy emlékszem a könyvre, hogy a juhászfiú eladja az összes juhát, ami az egész vagyonát képezi, hogy elinduljon az álmai után. Amint átér a Gibraltári szoroson, ellopják az összes pénzét, amit a juhaiért kapott. A könyv mondanivalója itt valami olyasmi, hogy amikor elindulsz az utadon, akkor a kezdeti lendület után mindig kell jöjjön a NEHÉZSÉG, ami próbára tesz és megvizsgálja, hogy alkalmas vagy-e az álmaid beteljesedésére.

Tudtam én, hogy nem lesz egyszerű, és feszegetni fogja a határaimat…

Amikor megérkeztünk Gegesbe március 1-jén este, akkor tudtuk, hogy itt négy éjszakára van szállásunk, tehát van 4 napunk, hogy találjunk valami olcsóbbat hosszabb távra. Első körön azt gondoltuk, hogy gyerekjáték lesz. Négy nap alatt nincs olyan, hogy ne legyen semmi. De van.

DSCN4470[1]
Gegesi szállás
Az emberek bizalmatlanok még egy ház eladásnál is nemhogy az albérletet illetően. Az itteniek nem támaszkodnak a törvényre, az igazságszolgáltatásra, eszükbe se jut szerződéssel bebiztosítani magukat. A román szervek segítségül hívása a perpatvaraikhoz szóba sem jöhet, így hát marad az egymás közötti bizalom és a közösség fegyelmező ereje. Igen ám, de ha te nem vagy a közösség tagja, ráadásul nem tudják, ki fia ki borja vagy, akkor abszolút elutasításra számíthatsz. Csak azért, hogy pénzt keressenek, azért nem adnak el, nem adnak bérbe. Ha nem tudod „igazolni” magad az ő kapcsolati rendszerükben, akkor szóba sem állnak veled. De lehet, hogy még úgy se.

Így jártunk Szentdemeterrel. Szentdemeteren laknak rokonok, nem is kevesen, mégsem sikerült egy pincehelységnél több felajánlásra szert tennünk. Feltettük magunkban, hogy ha négy nap alatt nem kapunk semmilyen konkrét ajánlatot, akkor Szentdemeter nem a mi utunk. Vasárnapig biztattak is. Vasárnap azonban kiderült, hogy még az átmeneti szállás lehetősége is ki van zárva. Mindezt úgy, hogy már az egész falu tudta, hogy mi járatban vagyunk, és úgy hogy a helyi plébános és az összes rokon nekünk kuncsorgott. Este tehát autóba ültünk és irány Székelyudvarhely. Itt lakik nagymama, sógor. Sajnos mind panelben, de átmenetileg az ő vendégszeretetüket élvezzük és közben minden nap kirajzzunk a környező falvakba. Egy fél nap után rájöttünk azonban, hogy semmi haszna a mi keresőtúráinknak. Éppen Homoródremetén próbálkoztunk egy csapat helyi férfinél, hogy hol van, vagy van-e ház. Nincs – volt a tömör egyértelmű válasz. Férjem azonban a férfiak között felismerte az édesapja egyik volt munkatársát. Kiderült, hogy az öreg még a mi esküvőnkön is ott volt. Azon nyomban megtört a jég, és egyből akadt 4 ház is, ami szóba jöhet… No, hát ezért nem találtunk máshol. Akárki – akármilyen gyüttment – nem költözhet be ezekbe a falvakba. Stratégiát váltottunk. Felülről próbálkozunk. Kapcsolatokat építünk, hogy legyen referenciánk. Az internet jó. Az internet hasznos. Kiderült, hogy pusztán internetről ismert emberek tömkelege lakik a környéken.  Már ezért megérte ez az egész. Az értékes emberi kapcsolatokért. Magyarországon nagy ritkán tudtunk hasonszőrűekkel összefutni, itt meg ez alatt a pár nap alatt már annyi rokon lélekkel beszélgettünk, hogy csuda.

Előre láthatóan egy évet szeretnénk Erdélyben tölteni, hogy a gyerekek megismerjék a “másik felüket”, megismerjék ezt a kihalófélben lévő értékrendet, gondolkodást, a székely kreativitást és összetartást. Na meg persze, hogy körbejárjuk a Kárpátok ezen részét és még azon is túl… Ez az irány. Aztán minden attól függ, hogy hogyan alakulnak a dolgok, szállások, életérzések. Úgy döntöttünk, nem ragaszkodunk semmihez, arra hajlunk, amerre a szél fúj… mert a Fennebbvaló úgyis jobban tudja, mi a jó nekünk. Ebben hiszünk.

Jelenleg tehát még mindig keressük a helyünk, de keresi már velünk sok-sok kedves ember –  rokon, barát, ismerős. Van olyan falu, ahová a hírünk már hamarabb odaért, mint mi magunk. Egyáltalán nem érezzük magunkat egyedül a problémával és ez nagyon jó érzés. Szívet melengető. Minden viszontagság ellenére élvezzük.

Reklámok

4 thoughts on “Keresés

Add yours

  1. Lélekben veletek…! Mi is útkeresésben vagyunk, bár kisebb léptekben, de otthontalálásban, valahol vidéken…
    Az jut eszembe, amikor Mózest megkérdi Isten: ” Megnyugtat, ha az arcom megy előttetek?” És Mózes azt válaszolja: “Anélkül egy lépést sem tennék!” (Vagy valami hasonló…)
    Hát menjen a Minden Titkok Tudója előttetek, járja az utat a lábatoknak, kísérje a lépteiteket!
    Ölelés!

    Kedvelik 1 személy

  2. Ha bármi történik, bármikor, hozzánk mindig jöhettek.
    Ezt tudjad, hogy teljesen komolyan mondom, és hogy Géza is így gondolja.
    De különben meg szerintem hamarosan meglesz a helyetek. És mire meglesz, már nem az az érzés lesz bennezeket, hogy mennyire hiányzik az otthon, ahol minden az ember kezére esett, ami Az Otthon volt, hanem hogy végre. Csak örülés lesz.
    Remélem, kívánom.

    Kedvelik 1 személy

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: